A három ősi érzékelésünk

Működésüket már az anyaméhben megkezdik. Ez a három rendszer „testközeli”, azaz a testhez közel létrejövő ingerekre reagál és általuk fejlődik. Ezen rendszerek együttes működése adja szenzoros integráció alapját – melyhez csatlakoznak a távolról ható érzékek, mint látás, hallás, szaglás, ízlelés, stb.

A szenzoros integráció azt a képességünket jelenti, hogy a testünkből vagy a külvilágból érkező ingereket (látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás, egyensúlyozás, stb) érzékelni, feldolgozni és azokra reagálni tudunk.

Miért beszélek most neked erről?

Mert a gyermeked szenzoros integrációs képessége befolyásolhatja a mozgásfejlődését, például az izomtónus beállítása által. De befolyásolhatj a viselkedését, az ételekhez, tárgyakhoz, ruhaneműkhöz való viszonyát. Sőt befolyásolhatja az alvás minőségét, azt, hogy szereti-e a tesközelséget vagy a kihívásokkal járó mozgásos tevékenységeket.

A három legősibb és leghamarabb fejlődésnek induló, működésbe lépő „érzékszervünk”:

• egyensúlyozó (vesztibularis) rendszer,
• tapintási (taktilis) rendszer,
• mélyérzékelő, önérzékelő vagy helyzetérzékelő (proprioceptív) rendszer.

Ezen a három rendszeren keresztük hatunk a gyermekünk idegrendszerének fejlődésére, amikor ringatjuk, ölbéli játékokat játszunk, simogatjuk, paskolgatjuk vagy megmozgatjuk. Hiszen velünk született képesség, ösztönösen ezekhez nyúlunk. Nem véletlen, hogy a mozgásterápiák egyik építőköve, illetve a szenzoros terápiák alapja ennek a három rendszernek a segítése, újrahuzalozása.

Most egy kis tudatosságot adok a kezedbe, hogy otthon te is, a mindennapok részévé tudd tenni ezen „érzékszervek” működésének segítését, de az ne egy direkt fejlesztésbe csapjon át.

Tarts velem a következő blogbejegyzésemben, ahol részletesen átbeszéljük a három rendszert, sőt gyakorlati tanácsokat is hozok neked!

További blogok